Sajnos, Magyarországon még mindig igen alacsony az idegen nyelvet (jól) beszélők aránya. És ez nem csak az „átkosban” iskolába járó generációra igaz, ahol a ránk erőltetett orosz tanulás miatt sikerült pár millió emberrel egy életre megutáltatni a nyelvtanulást, hanem a fiatalabb generációra is.
Ha valaki mégis szeretne megtanulni idegen nyelven beszélni és nincs lehetősége ezért több hónapra vagy évre külföldre utazni, hogy ezt anyanyelvű közegben tegye, nincs könnyű helyzetben, hogy kitől és hol tud rendesen megtanulni egy adott idegen nyelvet.
Az internet manapság már tele van a különböző magántanárok és nyelviskolák ajánlataival, az egyszerű nyelvtanuló pedig csak kapkodja a fejét, hogy vajon melyiket válassza. A döntésben megpróbálunk némi segítséget nyújtani azáltal, hogy rangsoroljuk a leggyakoribb nyelvtanulási lehetőségeket.
Anyanyelvű vs. nem-anyanyelvű oktatók
Elsőre kézen fekvőnek tűnhet, hogy anyanyelvű oktatótól lehet a legjobban megtanulni, amit sok nyelviskola is fennen hirdet. Viszont, egy nyelvet nem elég csak beszélni, hanem oktatni is tudni kell egy nyelvoktatónak.
Egy oktatói képességekkel és tapasztalattal felvértezett anyanyelvű oktató valóban a legjobb választás, így a képzeletbeli dobogónk első helyén álljon ez. Bár, az is tény, hogy ritka, mint a fehér holló.
Lássuk be, hogy az esetek többségében nem mindig vagyunk olyan szerencsések, hogy kifogjunk egy ilyen Jolly Joker-t. Nem minden ember alkalmas arra, hogy nyelvet oktasson, még akkor sem ha a saját anyanyelvéről van szól. Az angol anyanyelvűeknél különösen nagy azon kalandorok száma, akik a világot a nyakukba véve elindulnak szerencsét próbálni, mert a legrosszabb esetben nyelvtanárnak úgyis felveszik őket bármelyik országban. Ez így is van. A nyelviskolák szinte válogatás nélkül felveszik a legelső betévedő angol anyanyelvű személyt, mert jó a reklámértéke, ha anyanyelvű oktatóval hirdetheti magát. Pedig közel sem biztos, hogy az illető alkalmas arra, hogy oktasson, emberekkel foglalkozzon. Hogy egy kicsit eltúlzott példával éljek, a lakótelepen guberáló hajléktalan, bár magyar anyanyelvű, mégsem biztos, hogy a legjobb választás lenne mondjuk Kínába elvinni, hogy az ottani kínai gyerekeknek magyar nyelvet tanítson. Az angolokkal szemben valahogy mégis él az a tévképzet, hogy közülük mindenki alkalmas nyelvtanárnak. Angol nyelvű internetes fórum oldalak tagjaként sokszor tapasztalom magam is, hogy többségük funkcionális analfabéta és olyan alapvető nyelvtani fogalmakkal sincs tisztában, amivel egy, két hete az országban levő bevándorló.
Egyszóval, ha nem találunk magunknak megfelelően képzett, angol anyanyelvű oktatót, akkor nem biztos, hogy a képzetlen anyanyelvű oktató a legjobb alternatíva, hanem inkább érdemes keresni egy, a nyelvet jól beszélő és oktatói képességekkel (nem feltétlen képesítéssel) rendelkező nem-anyanyelvű oktatót, mert még azzal is többre megyünk.
Így, a képzeletbeli dobogó második helyén a nyelvet jól beszélő és oktatási képességekkel is rendelkező nem-anyanyelvű oktató áll.
Igazság szerint ennek a dobogónak nem is szabadna több fokból állni, de a realitást tekintve van még vagy 20-30 foka. Hogy ki megy ezen két szint alá és milyen megfontolásból, az legyen mindenkinek a saját elhatározása, de egy fontos szempontot ne felejtsünk el, ez pedig a következő:
Ár-érték arány
A legtöbb nyelvet tanulni vágyó első gondolata általában az ár, így hajlamos olyan oktatót keresni, aki olcsó. Viszonylag kevesen jutnak el addig, hogy ne szimplán az árat, hanem az ár-érték arányt vegyék figyelembe. Lehet, hogy egy egyetemista, aki maga is éppen, hogy csak a középfokkal bajlódik az iskolában, elkezdi hirdetni magát és relatíve fillérekért kínál magán nyelvórát, így jó alternatívának tűnik, de érdemesebb azt megnézni, hogy mennyiért mit kapunk, az helyett, hogy csak azt néznénk, hogy mennyit kell fizetni egy óra oktatásért. Tanóra és tanóra között is lehet óriási különbség, módszertanban, mennyiségben és minőségben is.
Vannak magán oktatók, akik nagy, nemzetközi oktató cégek, vagy nyelviskolák egyedi, sok esetben jogvédett, módszertanával oktatnak (vagy legalábbis így hirdetik magukat), legtöbb esetben nem hivatalosan. Bár, ez is olcsóbbnak tűnhet, mint ha a hivatalos úton, az adott módszertan használatára engedéllyel és akkreditációval rendelkező oktatónál vagy oktatási intézménynél tanulna valaki, érdemes arra is gondolni, hogy aki nem hivatalosan oktat egy ilyen módszertannal, attól nem biztos, hogy ugyanazt kapja meg a tanuló, mint a hivatalos oktatótól, hiszen nincs aki ellenőrizze, hogy a sufni-oktató tényleg követi-e a módszertant, vagy csak kiemelt belőle bizonyos elemeket. Sok esetben az ilyen módszertanokban történő változtatás annak hatékonyágának rovására megy. Szinte biztos, hogy ezek a nem hivatalos sufni-oktatók nem tudják megadni azokat a további extra szolgáltatásokat sem, amiket a hivatalos oktatók igen, mint például eredeti nyelvkönyvek, hozzáférést extra gyakorlási felülethez, stb…
Szerencsére néhány módszertan esetében leellenőrizhető, hogy a magát a módszertan ismerőjének valló oktató tényleg szerepel-e a jogtulajdonos adatbázisában. Például az angliai Callan nyelviskola minden regisztrált oktatója és akkreditált partner intézménye megtalálható az alábbi linken, országra lebontva: http://callan.co.uk/find-our-schools/ Így a képlet nagyon egyszerű. Aki nincs a listán, az hivatalosan nem oktatója a módszertannak és kérdéses, hogy tényleg ugyanazt a minőséget és hatékonyságot nyújtja, mint az, akinek rendszeresen számot kell adnia a képességeiről és a megfelelőségéről.
Még egy apróság a végére. A hatékony oktatáshoz nem feltétlenül a nyelvvizsgák és az oktatói diplomák száma a mérvadó. Sajnálatosan ezek a papírok sok esetben félrevezetőek és kiderülhet egy több diplomás nyelvtanárról is, hogy nem képes folyékonyan beszélni azt a nyelvet, amit egyébként oktatni hivatott. De, amíg nálunk a szótárból magoltatás a nyelvoktatás elfogadott formája, addig ezen ne is csodálkozzunk.
Amennyiben tetszett a cikk kövesse az Executive Lounge Blogot.
