Nyelvvizsgára, vagy nyelvtudásra van inkább szükség?

languages.jpg

A minap látott napvilágot a hír, miszerint 2018 januárjától az aktuális minimálbér 25%-ának megfelelő összegig megtérítik a nyelvvizsga díját a 35 év alattiaknak.

Bár, ez biztosan egy kedves gesztus, és biztosan segítséget is jelent a nyelvtanulók egy részének, azért ezzel még nagy valószínűség szerint nem fogják megváltani a világot a Magyarok nyelvtudás terén, ami sajnos igen alacsony kishazánk lakosságának körében.

Két szempontból szeretném nagyon érintőlegesen körbejárni a témát, az egyik maga a nyelvtanulás és nyelvvizsga időbeli, és anyagi ráfordítása. Ahhoz, hogy valaki eljusson a B2 középfokú, vagy a C1 emelt szintű nyelvvizsgára, amire a támogatás vonatkozik, ennél a 25 ezer forintnál lényegesen nagyobb összeget, valamint ezzel arányos időt és energiát kell nyelvtanulásra fordítani. Nem tudom, hogy mennyien vannak olyanok, akiknek pont ez a 25 ezer forintnyi összeg hiányzik ahhoz, hogy sikeres nyelvvizsgát tegyenek, de gyanítom, hogy a nyelvtanulók nagy részénél nem itt bukik el a történet.

Mivel a 35 év alatti korosztályt célozták meg, így vélhetően a munkaképes felnőtt lakosságnak (is) szól a támogatás, aki zömében magánúton tanul nyelvet. Ebben az esetben a képzési és vizsgadíjak ennél az összegnél lényegesen magasabbak. Ritkán fordul elő az, hogy valaki meg tudja finanszírozni az esetenként több százezres képzési költséget, de nem futja neki a nyelvvizsgára. Akinek pedig a képzésre sem futja, annak ez a 25 ezer forintos támogatás nem sokat ér.

A másik, a fentieknél lényegesen fontosabb, szempont pedig maga a nyelvtudás kérdése. Teljesen mindegy, hogy kinek szól a támogatás, jár-e nappali tagozatos tanulónak, vagy dolgozó felnőttnek, a lényeg ugyanaz: Nem az értékelhető valós nyelvtanulást támogatják, hanem azt, hogy legyen az embernek papírja valamiről, amiről lehet, hogy a valóságban fogalma sincs. Szomorú tapasztalat, hogy a Magyar emberek nyelvtudása átlagosan igen alacsony szintű. A valós, értékelhető nyelvtudásnak pedig nem feltétlenül van köze a megszerzett nyelvvizsgák számához, és sok esetben a szintjéhez sem.

A jelenlegi oktatási rendszer keretében tanított nyelvoktatás nem ad a tanulóknak valódi, értékelhető beszédkészséget és nyelvtudást. Rengeteg ember él kishazánkban kisebb-nagyobb fokú passzív nyelvtudással, azaz tudnak nyelvtani szabályokat, meg megértenek lassan és tagoltan mondott mondatokat (amilyenek a való életben sosem hangzanak el), jó esetben még egy-két egyszerűbb nyelvezetű angol nyelvű filmet, vagy tv műsort is megértenek, viszont, amikor válaszolni is kell valakinek élő szóban, akkor már baj van.

Legendák keringenek arról, hogy itthon angoltanárként dolgozó személyek Angliában szerencsét próbálva, sírva jöttek haza, mert nem értették, hogy mit beszélnek az angolok. Amíg az oktatói szinten sem megy az élő beszéd készségszintű ismerete, addig sajnos szegény tanulóknak is meg van pecsételve a sorsa.

Végül, a nyelvvizsga és a nyelvtudás közötti hatalmas különbségre álljon itt az egyik személyes tapasztalatom, ami pár éve esett meg velem, az egyik külföldi munkám során.

Ülök az autókölcsönzőben, ahol dolgoztam, rendezgetem a foglalásokat a számítógépen, amikor belép egy, a húszas éveik végén járó 4 fős társaság.  A történetnek ezen a pontján még senki nem tudta a másikról, hogy honnan való és milyen nyelven kommunikál, így szokás szerint egy nemzetközi „Helló”-val üdvözöltük egymást, és kíváncsian vártam, hogy milyen nyelven szólalnak meg. Egyszer csak elkezdtek egymás között tanakodni magyarul:

  • Milyen autót béreljünk? Ki tudja megkérdezni a srácot?
  • Én nem kérdezem meg, kérdezd meg te!
  • Kérdezd meg te, neked van középfokú nyelvvizsgád!
  • De én akkor sem tudom megkérdezni!

Ezen a ponton mosolyogva feléjük fordultam és mondtam, hogy nyugodtan megkérdezhetik magyarul. Ennek roppant módon megörültek, mert nem számítottak rá, hogy 1300 km-re Magyarországtól pont egy magyar embertől fognak autót kölcsönözni.

Mint kiderült, a társaságból 2 főnek is volt középfokú angol nyelvvizsgája, mégsem rendelkeztek annyi értékelhető nyelvtudással sem, hogy egy autót kikölcsönözzenek.

Kinek mi a tapasztalata a témában?

Ki mennyire tartja hasznosnak a fent említett támogatást abban, hogy értékelhető nyelvtudást szerezzen minél több Magyar?

 

Amennyiben tetszett a cikk kövesse az Executive Lounge Blogot!