Hogyan lehet a leggyorsabban megtanulni idegen nyelven!

globe.jpg

Mi kell ahhoz, hogy valaki minél gyorsabban és minél hatékonyabban megtanuljon beszélni idegen nyelven.

A beszélni szó nem véletlenül van vastagon szedve, mert ebben a cikkben kimondottan a beszédkészség elsajátításáról lesz szó. A beszédkészség általában ez a legelhanyagoltabb része a nyelvtanulásnak, pedig ez az egyik legfontosabb része. Ha valaki külföldön szeretne elhelyezkedni, sok helyen nem számít a nyelvvizsgák száma, vagy az, hogy hány levelet írt valaki a szövegszerkesztő program helyesírás ellenőrző funkciójának a segítségével. Tőlem például egyetlen külföldi munkám során sem kértek nyelvvizsga papírt, hanem írásbeli és szóbeli teszteken, valamint a gyakorlatban kellett bizonyítani a valós nyelvtudást.

Merülj el a nyelvben!

A leggyorsabban akkor tud valaki megtanulni egy adott nyelven, ha abban teljesen elmerül, azaz minél több dolgot azon a nyelven művel. Ehhez, az alább felsorolt lehetőségeken kívül még a kultúra megismerése és szeretete is hozzá tartozik. Sokkal könnyebben megtanul az ember egy adott nyelven, ha magát az országot és a kultúrát is kedveli. Sokkal szívesebben áll neki a nyelvtanulásnak, hiszen nem nyűgként éli meg, hanem lehetőségként. Mennyivel másabb a nyelvtanulás, ha nem csak azért tanulunk meg egy adott nyelvet, mert kell a munkánkhoz, de közben nem szívesen tesszük, vagy azért, mert mi magunk szeretnénk megtanulni azt a nyelvet, pozitív gondolatokat, élményeket társítva hozzá.

Olvass, hallgass, írj!

Már sok cikkben leírták, hogy érdemes minél többet olvasni és filmet nézni az adott nyelven, ami egy remek tanács, de csak részben. Minél több mindent csinál az ember az adott idegen nyelven, annál jobban el tud merülni benne. Érdemes idegen nyelvű levelezőpartnereket szerezni, vagy diktáltatni valakivel az adott nyelven. Persze, ennek is csak akkor van értelme, ha van, aki visszaellenőrzi és kijavítja a hibákat, mert a fejlődés csak így érhető el. Tény, hogy fontosak a fentiek ahhoz, hogy az ember elsajátítson egy idegen nyelvet, viszont ezek közül beszélni egyik sem tanít meg. Ez mind csak passzív tudást ad.

Hogy szemléltessem a dolgot, például a küzdősporttal tudnék párhuzamot vonni, ami szintén egy múlandó készség, hasonlatosan a nyelvtudáshoz. Attól, ha valaki állandóan küzdősport közvetítéseket néz a tv-ben, még nem lesz belőle harcművész. sőt, ha régen az volt, de nem gyakorolt, akkor is megkopik a gyakorlati tudása. A látottakat be is kell gyakorolni, az ideg-izom kapcsolatokat fejleszteni és szinten tartani, és megtanítani a testünket arra, hogy reflex-szerűen reagáljon, és azonnal előjöjjön az a tudás, ami a fejünkben megvan. Hasonló a helyzet a nyelvtudással is. Az olvasás, az idegen nyelvű filmek segítenek abban, hogy a fejünkben meg legyen egy bizonyos fokú elméleti tudás, de azt még át kell konvertálni gyakorlati tudássá is. Ezt pedig csak akkor tudjuk megtenni, ha gyakorolunk, azaz beszélünk, minél gyakrabban, minél többet.

Beszélj!

A folyékony beszédhez az kell, hogy az ember kiiktassa magában azt, hogy állandóan az anyanyelvére fordítsa a szavakat és mondatokat és, hogy állandóan az oda illő nyelvtani szabályokat kutassa a fejében. Ezeknek reflex-szerűen kell előjönni, és gyakorlatban kell őket tudni alkalmazni.

Általános, és sokat hangoztatott tanács, hogy az ember minél hamarabb kezdjen el beszélni, ami tényleg igen hasznos. Az önbizalom fontos, és a beszédkészség is úgy fog kialakulni és fejlődni, ha az ember gyakorolja. Mint az egyik előző cikkemben is említett történetben, ahol arról vitáztak, az egyébként középfokú nyelvvizsgával rendelkező személyek, hogy ki merjen megszólalni, és a végén egyik sem tudott, az elméleti tudás nem feltétlenül jár együtt a beszédkészséggel. Sajnos, olyan cikket is olvastam a témában, ahol azt tanácsolták, hogy az ember ne hallgasson senkire, csak tanulja meg a szavakat és azt a saját feje után menve használja, rakosgassa egymás után a szavakat, és úgyis megértik majd őt. Ez viszont nagyon nem jó ötlet. Ezzel olyan rossz mondatszerkezetek fognak berögzülni, amit aztán lehet, hogy évekig úgy fog használni az illető, és nagyon nehéz lesz később korrigálni.

Mivel minden nyelv, és minden kultúra más, így lehet, hogy ez az egyik nyelv esetében még működhet valahogy, más nyelv esetében viszont nem. Az angol nyelv esetében van rá esély, hogy elboldogul az ember helytelen nyelvhasználattal is, bizonyos szinten, de például teljesen más a helyzet a francia nyelv esetében. A franciák legendásan híresek arról, hogy ha tudnak is idegen nyelven nem szívesen szólalnak meg rajta, főleg a saját hazájukban. Sok legenda kering arról is, hogy nem mindig akarják megérteni a külföldit, ha az nem a megfelelő szinten beszéli a nyelvüket. Biztosan lehet ellenpéldát hozni rá, és biztosan sok mindenkinek volt olyan francia ismerőse, akire ez nem jellemző. A lényeg, ha már az ember nyelvet tanul, azt tanulja meg helyesen. Az első időkben, kezdőként még biztosan elnézik, ha hibát hibára halmozunk, és segítőkészek lesznek az anyanyelvű emberek, de ha évek múlva is ugyanolyan rosszul beszéljük az adott nyelvet és nem látják rajtunk a fejlődést, a megértés is el fog szállni.

Magolni, vagy beszélni?

Vegyünk példának egy átlagos 5 éves kisgyereket, akiről elmondható, hogy folyékonyan tud beszélni az anyanyelvén (sőt, olyat is ismerek, aki 3 nyelven), pedig életében nem tanult meg egyetlen nyelvtani szabályt sem, és nem olvasott el egyetlen könyvet sem, tekintve, hogy valószínűleg nem is tud még olvasni. Mégis beszéli a nyelvet, igaz, nem biztos, hogy akadémiai szókinccsel, de azon a szinten, ami az ő mindennapi életéhez szükséges, helyes kifejezésekkel és folyékonyan tud kommunikálni. Honnan tud, akkor mégis ilyen jól beszélni, akár több nyelven is? Úgy, hogy sokat beszéltek hozzá, ő meg elkezdte ismételni a szavakat és a kifejezéseket, megtanulta az értelmüket, kijavították, amikor rosszul mondott valamit, és voilá!

Miért ne működne ez egy felnőtt ember esetében is? Ahhoz, hogy valaki beszélni tudjon egy adott nyelven, nem feltétlenül kell tisztában lenni az összes nyelvtani szabály definíciójával, hanem meg kell őket tanulni használni. Egy másik példával élve, és az angol nyelvnél maradva, senki ne higgye, hogy az átlag angol emberek mindegyike nyelvészprofesszor. Sőt, angol nyelvű fórumok tagjaként, sokszor megdöbbenve tapasztalom, hogy igen nagy részük gyakorlatilag funkcionális analfabéta. Sokan fele annyi nyelvtani és helyesírási szabállyal sincsen tisztában, mint egy alapfokú angol nyelvvizsgával rendelkező külföldi. Mégis őket tekintjük etalonnak, amikor angolul akarunk megtanulni. Természetesen, ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem érdemes nyelvtant tanulni, hanem arra szeretnék rávilágítani, hogy egy adott nyelvet elfogadható szinten beszélni megtanulni, nem a lexikális tudásra, hanem a nyelv élő használatára van szükség.

Fejlődj!

A fejlődés akkor érhető el, ha kellő bátorsággal elkezdünk beszélni, minél előbb, közben pedig elfogadjuk azt, ha kijavítják, amikor hibázunk. Sőt, minél többször, és minél hamarabb kijavítanak, ha hibázunk, annál jobb, annál hamarabb megtanuljuk a nyelv helyes használatát. A jó beszéd-centrikus nyelvoktató módszer is erre tanít. Nem hagyja, hogy a nyelvtanuló rossz kiejtéssel, vagy rossz nyelvtannal tanulja meg a nyelvet, mert utána már sokkal nehezebb a rossz beidegződéseket kijavítani, hanem azonnal korrigálja a hibát, és megtanítja a helyes változatot.

Aki (helyesen) beszélni szeretne megtanulni egy idegen nyelvet, annak mindenképpen élő környezetre van ehhez szüksége. Sokat lehet tanulni könyvekből és online oktatóanyagokból, csak egy dolgot nem: helyesen beszélni. A könyvnél és a nyelvtanuló programoknál senki nincs ott, aki kijavítaná a hibáinkat, legyen az helytelen kiejtés, vagy helytelen szóhasználat.

 

Amennyiben tetszett a cikk kövesse az Executive Lounge Blogot!